1. Iszonyú fáradt vagyok. Olyan, mint amikor az ember megérzi a korlátait.
2. Tényleg lejöttek az emberek az utcára. Itt vannak képek róla. Még délben is attól féltem, hogy nem jönnek. De legalább százan voltak. És többször cserélődött a nép.
3. Nem a kezdeményezőkön múlt. Ahogy elkezdtük a szervezést, folyamatosan bővült azoknak a köre, akik beszálltak valamivel, átvállalták a főzést, a bogrács beszerzését, az utca feldíszítését, színpadot kértek az iskolától - és kaptak -, és jöttek a zenészek a környékről, meg egyszercsak felbukkant egy bohóc, úgy rendesen bemázolt arccal, nagy cipőben, és leült köztünk, hogy ő ráér egész nap, játszana a gyerekekkel. Szóval ahányan gratuláltak, azoknak mind azt mondtam, amit egyszer Ninjától, a criticalmass.hu informatikusától hallottam: együtt csináltuk, mindenki benne volt.
A végén a takarítás percekig tartott, annyian segítettek.
3. Lenke néni. Aki nagyon gyakran panaszkodik - most azt mondta, hogy ez olyan csodálatos, hogy legszívesebben reggelig hallgatná. Épp rockzenekarok játszottak, a sarki hangszerboltos fiúk zenekarai.
4. Azt hiszem, kell az embereknek az az érzés, hogy nagyok, nagyszerűek vagyunk. És amikor mi magunk megcsinálunk egy utcabált, mint amilyen ez volt, és ott Zsuzsi vonatosat játszik a fél utca rockzenére, - nem viccelek -, korosztálytól függetlenül legalább tizenöt ember körbe vonatozta az utcát, szóval ilyenkor az ember azt érzi, hogy tényleg jól érzik magukat, és ez rólunk szól, mi csináltuk, és most megmutatjuk magunkat a világnak, úgy ahogyan vagyunk.
5. Idejöttek egészen távoli utcákból, sőt, olyan helyekről is, mint Szentendre.
6. Ez csak akkor megy, ha kompromisszumot kötsz. Jöttek egészen szegények, vittek ételhordóval kaját, amit ingyen adtunk, na ezen többen berágtak, szerintem nem kéne kiakadni, sőt, épp az lenne a jó, ha senki nem sajnálná. De volt, aki el akarta küldeni a cigányokat, akik retikülbe pakolták a savanyú uborkát, meg minden szabadon maradt kaját, mire azt mondtam neki, hogy ne küldje el őket, hadd legyen egy jó napjuk, mire ez a valaki lenyelte a hargját és nem volt probléma.
7. És azért vagyok végtelenül fáradt, mert egy pillanatra belekóstoltam abba, hogy milyen szép is lehetne az élet, és ez a pillanat most elmúlt, és elég világos, hogy kurva sok meló ezt az egy pillanatot megteremteni, hát mennyi lehetne eljutni odáig, hogy normálisan lehessen élni az országban?
2. Tényleg lejöttek az emberek az utcára. Itt vannak képek róla. Még délben is attól féltem, hogy nem jönnek. De legalább százan voltak. És többször cserélődött a nép.
3. Nem a kezdeményezőkön múlt. Ahogy elkezdtük a szervezést, folyamatosan bővült azoknak a köre, akik beszálltak valamivel, átvállalták a főzést, a bogrács beszerzését, az utca feldíszítését, színpadot kértek az iskolától - és kaptak -, és jöttek a zenészek a környékről, meg egyszercsak felbukkant egy bohóc, úgy rendesen bemázolt arccal, nagy cipőben, és leült köztünk, hogy ő ráér egész nap, játszana a gyerekekkel. Szóval ahányan gratuláltak, azoknak mind azt mondtam, amit egyszer Ninjától, a criticalmass.hu informatikusától hallottam: együtt csináltuk, mindenki benne volt.
A végén a takarítás percekig tartott, annyian segítettek.
3. Lenke néni. Aki nagyon gyakran panaszkodik - most azt mondta, hogy ez olyan csodálatos, hogy legszívesebben reggelig hallgatná. Épp rockzenekarok játszottak, a sarki hangszerboltos fiúk zenekarai.
4. Azt hiszem, kell az embereknek az az érzés, hogy nagyok, nagyszerűek vagyunk. És amikor mi magunk megcsinálunk egy utcabált, mint amilyen ez volt, és ott Zsuzsi vonatosat játszik a fél utca rockzenére, - nem viccelek -, korosztálytól függetlenül legalább tizenöt ember körbe vonatozta az utcát, szóval ilyenkor az ember azt érzi, hogy tényleg jól érzik magukat, és ez rólunk szól, mi csináltuk, és most megmutatjuk magunkat a világnak, úgy ahogyan vagyunk.
5. Idejöttek egészen távoli utcákból, sőt, olyan helyekről is, mint Szentendre.
6. Ez csak akkor megy, ha kompromisszumot kötsz. Jöttek egészen szegények, vittek ételhordóval kaját, amit ingyen adtunk, na ezen többen berágtak, szerintem nem kéne kiakadni, sőt, épp az lenne a jó, ha senki nem sajnálná. De volt, aki el akarta küldeni a cigányokat, akik retikülbe pakolták a savanyú uborkát, meg minden szabadon maradt kaját, mire azt mondtam neki, hogy ne küldje el őket, hadd legyen egy jó napjuk, mire ez a valaki lenyelte a hargját és nem volt probléma.
7. És azért vagyok végtelenül fáradt, mert egy pillanatra belekóstoltam abba, hogy milyen szép is lehetne az élet, és ez a pillanat most elmúlt, és elég világos, hogy kurva sok meló ezt az egy pillanatot megteremteni, hát mennyi lehetne eljutni odáig, hogy normálisan lehessen élni az országban?


Hozzászólások
Eddig 6 komment érkezett (
)
1.
foszi
2007. 09. 24. 19:29
szívből gratulálok, ezek az igazán jó dolgok.
2.
izomagyu
2007. 09. 24. 20:08
s milyen jó lenne, ha az építési ügyben is tehetnétek valamit, ha már azok nem tesznek, akiknek a kötelességük lenne, és ha a jog működne is végre az országban, akkor is ha nem milliárdosok érdekeit kell védeni
3.
kalimpa
2007. 09. 24. 20:18
te egy igazi zseni vagy! Szerettem volna elmenni, de még mindíg nagy sz....k vannak nálunk, és nem oszlanak a felhők. Szívből gratulálok hozzá és irigykedek, hogy iylet tudtatok csinánli!!!!!!!!!!!!!!!!!
4.
bil (szerkesztő)
2007. 09. 24. 22:41
Kedves foszi, kollega, köszönöm! Mi a NOL-ban is azt tartjuk, hogy időnként enni-inni kell együtt, különben nem működik az egész.
5.
bil (szerkesztő)
2007. 09. 24. 22:44
kalimpa, csak most ismerkedtem meg a helyzeteddel, amire itt utaltál, elolvastam az utóbbi postokat, és hát nekem, mint gyerektelen egyedülállónak nehéz felfogni, micsoda nehézségeket vállal az, aki ma gyereket nevel. Asszem az ilyen világmegváltásra, mint amiről itt írogatok, ma tényleg elsősorban azoknak van ideje, akik még nem szaporodtak. A keresztfiam - régi barátaim gyereke - autista, most sikerült waldorf suliba íratni, tök véletlenül jött a lehetőség, és hát úgy tűnik, hogy a sors odafigyel az emberre, ha hagyjuk...
6.
bil (szerkesztő)
2007. 09. 24. 22:48
kedves izom! Szerintem sajnos le kell számolni azzal az illúzióval, hogy azok fogják az érdekeinket megvédeni, akik képviselnek minket. Épp ellenkezője történik, ezer jel utal rá, hogy az urak és hölgyek tudod mit csinálnak ott a hatalmoban... Itt van a mi példánk: sosem kezdődött volna el egy ilyen túméretezett ház építése a környékünkön, ha a hatóságok nem adnak rá engedélyt.
Írja meg véleményét, kérdéseit!
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelező, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneve, itt bejelentkezhet.
Az IP-címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.